zsömle 2.0 (rozmaringos-krumplis)
tegnap végképp elköteleztem magam a méregdrága gasztromagzinok mellett, és erős felindulásból megvettem a Gasztronómia 2012 és BBC Good Food után (találtam itt egy cikket róla - a szerző beemelte a mentát a nem átlagos magyar konyha misztikus magasságába, továbbá a scone-t csinálják tejjel, tejföllel, tejszínnel IS az író mellett - nem tudom ki az az OZ, de biztos, hogy csak kolbászon és szalonnán él a magyar konyhájában) a Szuflét + a Magyar Konyhát. mert szeretem őket lapozgatni. sokkal jobban, mint a 97/XXXI-est.
tegnap csináltam egy vagdaltat (azt hittem, hogy találok normálisabb nevet is, de a képtalálatok szerint mégicsak vagdaltat csináltam), mert éhes voltam. (a fotográfiák nem annyira sikerültek, finoman szólva, úgyhogy még gondolkodom, hogy kitegyem-e őket az ablakba.) ehhez kellett a zsömle. hogy kellően sok időt vegyek el a törvényeim olvasgatásától.
krumplis zsömle
hozzávalók
- 14 dkg krumpli (2 kisebb szem) héjában főzve, majd összetörve
- 20 g vaj
- 1 zacskó drOetker Expressz élesztő (as usual)
- 350 g liszt (200 fehér, 150 barna)
- 1 tk só
- 2-3 ág friss rozmaring (az eredeti recept szerint - én összevágva 2 tk-lal tettem bele)
- 3 színű borskeverék (rózsa, zöld, szegfű)
- 1 tojássárgája a kenéshez (1 ek vízzel összekeverve)
know-how
- a megfőtt, kihűlt krumplit a vajjal összetörtem, hozzáadtam az élesztővel elkevert lisztet, a sót és a fűszereket és a még langyos krumplifőző léből 1.3 dl-nyit (először 1.25, aztán még 3 ek). ezt dagasztottam meg a géppel. amikor elvált az edény falától, letakartam és odaraktam a párkányra, a napra. addig kelt, amíg átnéztem az otthont nyújtó ellátást. (cc. 1 óra)
- a nagyon durván megkelt tésztából 9 félökölnyi darabot vágtam, és a zabkorpával megszórt nyújtódeszkán zsömle kinézetűre alakítottam őket.
- a sütőben 50 fokon keltek még egy kicsit (10 percet), aztán lekentem őket a tojás sárgájával, megszórtam a tetejüket mákkal, szezám-/lenmaggal és 180 fok légkeverés üzemmódban 28 percig sütöttem.
- a sütő aljába tettem egy tepsibe vizet, hogy ne száradjanak agyon. ha már.
forrás: Szuflé 2012. tavasz, dolce vita, p55.
