bronzmamut és kis családja + Pere meglátogatta a panoráma kempinget a hétvégén és végigettek mindent, csakis azért, mert a hőség lehetetlenné tette a tűzhely használatát az utóbbi időben, ami miatt a blog frissülési rátája nulla körülre redukálódott.

ettek nagyon drága pljeskavicát, száraz lángost, rossz mexikói (sic!) gyrost, tökéletes lágytojást az Öreg Pajtában, parizert és margarint, robbanócukros végű jégkrémet, végül a pécsi Enotecaban konfitált kacsacombot serpenyőben sült ezzel-azzal, házi raviolit és túrós tésztát. kenyérlángost nem ettek. mert csak. bodagot se, mert a család kívülről érkezett bodagszakértője határozottan állította, hogy a nagy műgonddal szemük láttára készített étel nem bodag.

...és amíg éltek, a nagy fény világlott belőlek.

itt a vége, fuss el véle.

a kultúrcímke is ér. volt a zene és a tánc. aztán megtekintették a tulajdon szemökkel vasárnap a Zsolnay Kulturális Negyedet, ami egészen európai kombinációja a réginek és az indusztriálisnak. tiszta eklektika. de van benne rendszer. minden szögletben van valami meglepő (2 méteres eozinos váza, itt-ott berepülő puttók a muskátlik közt, gyerekrajzos csempék kültéri burkolatként): nem nagyon lehet vele betelni. és a Griff kávézóban nagyon jó frappét mérnek a fényes fejűeknek.

bronzmamut egyetlen kérdése a hétvégével kapcsolatban: hova tűnt démonhill a jegyszedő néni a mauzóleumból?

ps: a fotográfiák mindahányan a szuperokos sony ericsson xperiaval készültek. de ez már egy másik poszt témája lenne a mobilarénán.