2012 a felismerések éve volt (off)

a legfontosabb az volt, hogy ha valahol kb. egyáltalán nem ismerik fel a bennem rejlő lehetőséget nagyon sok évig (talán így diplomatikus), ott eztán sem fogják, így egy szakvizsga és egy szépen sikerült tűzriadó-gyakorlat után - végre! - 38 kg cuccal elhagytam az országot és nekikezdtem kipihenni az elmúlt végtelenül nyomasztó éveimet a birodalomépítő-tevékenységemnek.

rájöttem, hogy a fészbuk hatalom, továbbá, hogy soha nem leszek trendi fészbukos (meg semmilyen) g.bloggerina és nem fogok süteményképeket kínálgatni du. 2-kor ozsonnára.

azzal is szembesültem, hogy egyre-másra vágják bele az arcomba nagyon és kicsit ismerősök, hogy olvassák, szeretik eztettemet és FŐZIK A RECEPTJEIT (ez utóbbit sosem gondoltam volna, ahogy azt se, hogy bárki rámprüntyögjön, hogy Éci, mondj már gyors valami jó kekszet - azért ez jó, tényleg; biztos az is, ha van 4953 követője egy blognak, de ez meg így sokkal személyesebb).

rájöttem, hogy azok a képek, amiket 1 éve még jónak gondoltam, nem jók (újabb diplomatikus megjegyzés) és rohadt sok munka lesz, amíg a véletlenül jól sikerült képektől kissé el tudok majd rugaszkodni a direkt k jó képek irányába.

továbbá arra is (tegnap), hogy elfelejtettem szegényeztettem 1. születésnapját.

valamint, hogy sokkal kevésbé voltam frusztrált, amíg nem volt időm egy csomó, magát túl komolyan vevő blogot olvasgatni (de akkor meg más frusztrált - a frusztráció lételem).

felismerés volt, hogy egyáltalán nem kell minden vajas kenyeret széptányéron oldschool késsel lefényképezni, és attól, hogy 5en néznek meg egy receptet, az még lehet k jó.

aztán még olyanokat is szintetizáltam, hogy vannak mainstream és annak látszani akaró bloggerek, vannak, akik tényleg jók, és akik csak azt gondolják, vannak jóarcok, és vannak ultragáz nyomulók, vannak tényleg egyéniek, és olyanok, akik ezt csak hiszik. meg úgy általában: mindenki főz és ezt mindenki le is fényképezi.eztettem pedig a partvonalról figyel.

és főz és le is fényképezi.

tények:

• eztettem legaktívabb hónapja a március volt - köszönhetően a gyermekvédelmi szakellátás szakvizsgának. ilyen kínkeservesen Derrida szövegein tettem túl magam legutóbb. 178 éve.  de az is lehet, hogy csak simán öregszem
• a legjobb ötlet a hírvivésre a gasztro-blogok.blogspot.com-os regisztráció volt
• a legnagyobb hájp a popcake-receptet övezte, nem kis mértékben köszönhetően Pepper kolléganő kedves felkonfjának - a listát egyébként nagyon hosszú ideig egy teljesen elbénázott kókuszdzsem vezette (ez divatdiktátor sógornőm kicsinyt nagyobb birodalmának volt köszönhető)
• a legtöbbször keresett kifejezés (ha az eztettemet és variációit nem számítom) a parázskrumpli volt
• lettek barátai is eztettemnek, akikkel még sosenem találkozott, de akiket nagyon kedvel: Eszter és MuskátliBüfé Ági.
• a legtöbben Magyarországról tekintették meg eztettem munkásságát (nyilván, mivel magyarul íródik ő)
• a legtöbben még mindig  windows-t használnak - enyje
• a legtöbb megjegyzés, kérdés, hálálkodás (!!) a fahéjas hajtogatott kalácsos írásra érkezett
• a legnagyobb csalódás: írtam egy űberfasza pad thai receptet a nosaltynak, gyönyörű képekkel, ami senkit nem érdekelt
• és a legnagyobb sikerélmények: egy csudálatos tortatál a dolce vita gasztroshoptól egy nem kevésbé csudálatos fotóért cserébe // hogy maga Puffin írta azt, hogy szereti eztettemet // egy délután, amikor Réka kitett egy képet a budoár ablakába, ami sosem látott számot pörgetett ki az oldalletöltés-számlálón.