whiskey1: rektori fogadás a Kossuthon, ott toporgunk tesvíremmel a semennyire se mi közegünkben, de legalább ő jól néz ki, valaki a kezünkbe ad egy pohár viszkis kólát. rémület.

whiskey2: Andris az A38on pár évvel később megpróbálja szemléltetni, mi a különbség a jó és a rossz whiskey közt. kezdem érteni, de a hajóra a legritkább esetben kerültem el úgy, hogy még szükségem lett volna némi töményszeszre a jól érzéshez, úgyhogy akkor is csak hümmögtem egyet okosan, aztán tovább ugráltam bent.

ugyanennek az Andrisnak rendkívül kreátívan whiskeyt vittem az esküvőjére, amit előtte meg is vettem. egy szaküzeletben. ahol a takarítónő is nyilvánvalóan többet tudott a témáról, mint én. az eladófiú meg pláne. nem is tudom, hogy gondoltam, hogy besétálok egy szakboltba és ékes angolsággal kérek egy üveg whiskeyt. magas labda volt. visszakérdeztek, hogy milyenre gondoltam. (üvegesre, leginkább, tudod, ajándékba lesz.) röviden: rettenetesen kínos volt, de elég gyorsan kiegyeztünk egy Jamesonban ("Írországból mindenki ezt viszi.").

ilyen előzmények után teljesen érthető, hogy másfél év alatt eszünkbe sem jutott átugrani Midletonba, hogy megtekintsük azt a whiskey-főzdét  (még mindig itt gyártják, évente vagy 48 millió üveggel), amiről a fél világ ismeri Írhont.

de jött Pere, a kedves vendég kedvéért meg mindent.

az ilyen gyárlátogatásokon rettentő lelkesen kezdek figyelni általában, ki is tart a figyelmem addig, hogy miből készül a szesz (víz, árpa, csíráztatott árpa) és hogy szárítják meg a gabonát (csak a meleg éri a füstből, a szag nem, ez pl. különbség a skót whiskeyvel szemben, aminek van egy jellegzetes füstös íze), még a bazi nagy vízimalom-keréknél is képben voltam, meg a gőzgépnél, amit azért telepítettek, hogy alacsony vízállás esetén is forogjon a kerék, de aztán kicsit elvesztem a fermentálásnál. legközelebb egy bazi nagy rézüst mellett vettem fel újra a fonalat (ami a legnagyobb ilyen a világon, 144E literes - de ez a túlfokozó jelző elég jellemző a szeszmúzeumokra: mindben van egy leg-, minimum világszinten): itt a színésznői vénával jól ellátott túravezető lányka hosszan magyarázta, hogyan desztillálják 3x az ír whiskeyt (különbség2 a skóttal szemben, amit csak 2x).

aztán már csak egy helyiség volt hátra, ahol meg lehetett tekinteni a különbőző életkorú whiskeyk szín- és mennyiségi változását és máris át lehetett ügetni a kóstolóbárba, ahol a jegyért cserébe mindenki kapott egy fél whiskeyt, tisztán, jéggel vagy gyömbérrel (a lime kötelező ízelem, nem elhagyható semmi szín alatt).

meg a csömcsöm bót a legvégén. (nagy kedvencem a 4000 eurós üveg volt.)

(extra adalékok: Mr. Jameson Skóciából települt át, hogy létrehozza azt a gyárat, ami ma a világon a legismertebb és legnagyobb mennyisében eladott ír whiskeyt gyártja. nem tudom, ki idegesítette fel ennyire. és ír az a whiskey, amit a szigeten párolnak le és 3 évig érlelnek fa hordóban)

a túra cc. másfél óra

interneten foglalva 11.7 euró, a helyszínen 13.

parkoló free.

Corktól 15 km, van shuttle-busz, a tourist infoban foglalható (Grand Parade)

a gyömbéres cucc hatására azóta megvásárolódott egy üveg Jameson, és nagyrészt már el is fogyott. hosszú téli esték jeligére.