Írországban sokat esik. (ennél ordasabb közhellyel még nem nyitottam.)

bár meteorológiailag nem is annyira: a déli régióban (felénk) pl. átlag 150 napon esik, akkor is csak éppen-éppen, óránként 1-2 mm-t (vö. monszun - na, ugye).

az eső nagyrészt egy speciális "száraz" fajta, permetez, hajat kócol, de nem áztat. vannak rosszabb napok, amikor igen, ilyenkor kell beállni egy fa alá, vagy egyéb esőárnyékba, és türelmesen megvárni azt az 5-10 percet, amíg elmúlik vagy újra átvált száraz esőbe.

viszont ami az elmúlt napokban van, az kissé felülírta a tapasztalataimat.

az, hogy az egyébként 50 centi mély Lee 2 napja sakkban tartja a várost, egy dolog. az, hogy az utóbbi napokban/hetekben durván több eső esett a szokásosnál, egy másik. de hogy vissza kelljen fordulnom félútról szarrá ázva?!

ma elindultam Balázshoz a 3.ról napsütésben, mire előszedtem a bicajt (75 másodperccel később), már kicsit esett, de semmi gond, leszáguldok a sarokig, addigra elmúlik - ahogy szokott. a száguldás, mint olyan, kisebb szélviharba ütközött, aminek eredményeként a lejtőn erősen tekertem, hogy leérjek egyáltalán. ekkor már nagyon esett (2.5 perc telt el a starttól), de majd elmúlik - ahogy szokott. félútnál, immár ronggyá ázva, beláttam, hogy ez nem pont olyan, mint amilyen lenni szokott és van az, amikor a szél nyer (ne mondjál semmit, Pere, még lesz jobb is). egy darabig néztem egy eresz alól azokat a hős futókat, akik valami miatt úgy gondolták, hogy a 70 km/h-s szélben és a szakadó esőben is kell a sport, mert még mindig reménykedtem, hogy eláll nemsoká - ahogy szokott. 10 percig aktívan fagyoskodtam a csuromvíz szerelésemben, aztán felhívtam Balázst, hogy mégse megyek, és visszafordultam: felültem és 10 km/h-val gurultam - mert tolt a szél, bazz. ez pont addig volt vicces, amíg a szél irányt nem váltott, aminek hatására úgy tértem ki balra nagy ívben, mintha akartam volna.

de akkor már mindegy is volt, mert újra durván szakadt, és szembefújt, és hősként kiállva tekertem bele a nagy szélbe, emelkedőn fel, ráadásul - és jutalomképp, mire felkínlódtam magam a szellemház bejáratához, kisütött a nap.

hállelúja.

utána volt jambalaya*.

jambalaya

hozzávalók

• 12 dkg rasher (vagy húsos szalonna)
• 20 dkg pulykamell, egészen kicsire kockázva
• 20 dkg rizs (szárazon)
• 1 fej vöröshagyma
• 5 db szegfűszeg
• 1 óriás gerezd fokhagyma
• 1 szál szárzeller, vékonyra szelve
• 1 kaliforniai paprika, apróra kockázva
• 1 doboz paradicsomkonzerv
• 1 dl fehérbor
• 2-3 csipet cayenne bors
• 1/4 tk oregánó (szárított)
• 1 tk kakukkfű (friss)
• 1 babérlevél
• petrezselyem a végére

know-how

1. *a jambalaya a Karib-térségből származó, francia és spanyol hatásokat magába olvasztó rizses egytál, zöldséggel, hússal/rákkal. a rizses húsnál szaftosabb, tartalmasabb étel - ez a verziója erősen húzott eztettem-darab alaplé és kolbász nélkül.
2. a rizst megfőztem. félreraktam.
3. a rashert felkockáztam és megsütöttem.
4. a hagymát negyedeltem. az egyik negyeddarabba beleszúrkáltam a szegfűszeget, a többi darabot apróra daraboltam.
5. a szintén feldarabolt szárzellerrel, a megtűzdelt hagymadarabbal, az oregánóval és a kakukkfűvel együtt kevés olajon megdinszteltem.
6. hozzáadtam a felszelt fokhagymát, átforgattam.
7. hozzáadtam a felkockázott húst, addig kavartam, amíg ki nem fehérdtek.
8. megszórtam cayenne borssal, hozzáadtam a kaliforniai paprikát, ezzel is átforgattam.
9. hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet levestől + a bort, sóztam, beledobtam a babérlevelet és hagytam, hogy a szósz felére sűrűsödjön.
10. ennél a pontnál hozzáadtam a megfőtt rizst és a megsült rashert.
11. tálalásnál megszórtam durvára vágott petrezselyemzölddel.

forrás: Ghillie James - Amazing grains