a fényképezőgép-saga újabb állomáshoz érkezett: az 50-es fix egyik délután gondolt egyet és a mélybe vetette magát a kanapéról.

kettéesett. két gyűrűre, mármint.

percekig csak álltam felette és azon gondolkoztam, hogy a büdös *csába lehetek ennyire béna vajon miféle elmebaj okán kezdtem neki fényképezni az antifotogén már asse tudom mit, amikor sötét volt és ihletmentesség.

aztán megérkezett Balázs, látta a kihívást, megnézett két jutyubvideót (én ugyan próbáltam rávilágítani, hogy ukrán kisbarátunk nem egy kettéesett objektívet próbál megszerelni, sőt, éppen most hámozza le a rétegeket róla), nekiugrott a szerelésnek (sosem láttam még ilyet tőle), nagy hirtelen letört vm mikrobazt az egyik gyűrű belsejéből, majd közölte, hogy ezt valószínűleg nem tudja megcsinálni, de hál'istennek van egy remek 30-as fixe, azt használhatom.

- csak nem mindig fókuszál, nem baj?
- (....)

ui. az objektív azóta elvonult gyógykezelésre egy zseniális szakihoz, aki szerdára rendelt vissza - ezt úgy értelmezem, hogy van remény.

zabkása deluxe

hozzávalók

• a zabkásához
• 3.5 dl víz
• 2 ek amaránt
• 2 ek chiamag
• 2 ek zabpehely
• 1 ek méz
• 6 ek tej
• 1 tojásfehérje (opcionális)
• a zöld réteghez:
• 1 érett avokádó
• 1 értett banán

know-how

1. a zabpelyhet, a chiát és az amarántot összekevertem, felöntöttem vízzel és egy kis lábasban közepes lángon 15 perc alatt megfőztem.
2. a végén hozzáadtam a tejet és a mézet - krémes, sűrű állagot kell kapni.
3. a tojásfehérjét mindenek után adtam hozzá, és addig kevertem, amíg el nem tűnt a kásában - állítólag nagyon finom krémes textúrát ad a kásának (ami lehet így is, ha az eredeti recept szerint kölessel és quinoával készíti el az ember ezt a cuccot, de kölesem nem volt, a quinoát meg elegánsan chiának fordítottam magamban - ez utóbbi tévedésre csak most jöttem rá.)
4. amíg főtt, a banánt és az avokádót összeturmixoltam.
5. a kiwit felkockáztam.
6. 2 nagyobb pohárba szétporcióztam a zöld krémet, erre rákanalaztam a zabkását, a tetejére ment a kiwi.
7. durván jó lett - az van, hogy egészen megszerettem ezt a reggeli-dologot.

forrás

a fagyiskanálra én nyomdáztam saját kezemmel - és igen nagyon elégedettem nyugtáztam, hogy egyrészt mily' szép az akrilpecsét nyomata, másrészt az új tintapárna is nagyon, a fagyiskanálért meg már tavaly óta rajongok.