majdnem világhír
a szokásosnak is mondható 2 napos Csepel-szigeti biciklitúránk mélypontja valahogy mindig a 2. reggelre jön el (valahogy), és marad is velünk rendszerint Ráckevéig (itt az első HÉV-megálló útközben). a ráckevei szabadstrandig most is elküzdöttük magunkat, aztán elterültünk a a parton, megvitattuk a kerékpárra ülés nélküli hazajutás minden opcióját, aztán HÉV.
útközben folyamatosan azt mantráztam, hogy ma még megsütöm a kalácsot és ki is takarítok, miközben rendkívül megértő barátim a következő sörünk helyszínét beszéltek meg, szarva az én másnapi világhírűvé válásomra és az azt övező bokros teendőkre.
este 9-re hazaértem, megállapítottam, hogy szépen lebarnultam a lakást tényleg ki kell takarítani, aztán ezzel a nyugtalanító gondolattal bedőltem az ágyba és 6-ig aludtam.
na, de! másnap 6-tól 11-ig véghezvittem azt, amin még én is csodálkoztam utóbb: sütöttem egy csirkét, meg egy kalácskát, elmentem a boltba, kitakarítottam, hajat mostam, magamra rángattam egy rongyot és pontban 11-kor mosolyogva hátradőltem a kanapén azt gondoltam, hogy mára ez elég is volt.
(...)
aztán Marcival megbeszéltük, hogy kinek nagyobb az objektíve, ki kit ismer és hova kell menni enni a Balatonnál, mindeközben Edit folyamatosan próbált valamit megtudni az eztettem keletkezéstörténetéről, és amikor már azt hittem, hogy nem lesz itt baj, megetetem őket és visszafekhetek, Marci elém állt engem fényképezési szándékkal. tudtam én, hogy lesz egy ilyen rész is, de most komolyan, ez után a hétvége után?! meg a délelőtti robot után?! nagyon reménykedtem, hogy sikerül elterelnem a figyelmét erről a hülyeségről - de nem, bazz.
(...)
este megkaptam a képeket, átküldtem Balázsnak (mert én nem nagyon tudtam egyet se választani közülük, nemhogy kettőt). Balázs rövid volt, de teljesen érthető: "drága, ezeken a képeken kimondottan szarul nézel ki."
na, hát ez a képanyag látható a Vidék Íze szeptemberi számában. plusz 3 recept (NEM eztettem-receptek, az egyik Ottolenghi, a másik The Kitchn adaptáció, a 3. meg egy magyar blogról jött).
ez a The Kitchn-es cukkinis, Lantos Judit-tányéron.
cukkinispagetti füstölt hallal és fetás öntettel
hozzávalók
- 1 közepes cukkini, spirálozva (vagy tökgyalun lereszelve, esetleg julienne-re vágva)
- 1 marék dióbél
- 3 szál újhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- 1/2 csokor menta
- 1/2 csokor kapor
- 10 dkg füstölt pisztráng (vagy bármilyen egyéb füstölt hal)
- 3 szelet rozskenyér
- a dresszinghez
- 10 dkg fetasajt
- 5 ek tej
- 2 ek dióolaj (vagy jó minőségű oliva)
- (1-2 teáskanál fekete szezámmag dekorációnak (elhagyható))
know-how
- A kenyérszeleteket felkockáztam, kevés olajjal óvatosan összeforgattam, majd egy serpenyőben, folyamatosan rázogatva átsütöttem őket – fontos, hogy ne száradjanak ki teljesen. A kész krutonokat félretettem.
- A diót megpirítottam, durvára vágtam, félretettem.
- A fetasajtot villával összetörtem, hozzáadtam az olajat és annyi tejet, hogy sűrűn folyó krémet kapjak. Félretettem.
- A cukkinit megmostam és héjastól felspiráloztam.
- A zöldhagymát felkarikáztam, a fűszernövényeket durvára vágtam.
- A cukkinitésztát összekevertem a zöldhagymával és a fűszernövényekkel (külön nem sóztam, a fetasajtos öntet önmagában elég sós), szétporcióztam 4 tálkába. Minden adag tetejére került egy kis füstölt hal, némi durvára vágott pirított dió, a fetasajtos öntet és a krutonok. Dekorációként szórtam rá feketeszezámot is, de ez elhagyható.