a BpPark nevű intézmény előtt 3, teljesen random megkérdezett biztonsági ember mondta péntek este, hogy fogalma sincs, hogy hol a biciklitároló, mert ma van itt először (!!!) - ez már önmagában is elég gáz volt (nekem), merthogy innentől már feltételeztem, hogy ezek a jóemberek pont ennyire vannak képben arról, hogy merre kell terelni a tömeget, ha gáz van. (és ezt tök komolyan végiggondoltam. valószínűleg tudtam volna idézni a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó TVMI-t is. - szóval értem, hogy Pralinéval miért kell mindig mindenhol rámennünk a sütire és nem normális emberhez hasonlatosan megenni szépen, hanem atomjaira szedni a textúrát, az ízharmóniákat meg mittudoménmégmit.)

aztán volt szerencsém találkozni a ritka nagy seggfej főnökükkel, akinek 3 percig próbáltam eljuttatni az agyáig (?) azt a tényt, hogy egy tömegrendezvényen k nagy gáz lesz elég gyorsan abból, ha még a biztonságiak se tudják, hogy merre van jobbra meg balra - de a "namongyad, mi?!"-n kívül nem sikerült mást kiszednem belőle, úgyhogy egyrészt megnéztem az interneten, hogy hol a bús picsában van a biciklitárolójuk (ami rendkívül dizájnos, csak nem használható lakatolásra, egyébként, de mindenen ne akadjunk már fenn), másrészt lecsekkoltam a vészkijáratot (és elgondolkoztam, hogy tán ideje lenne munkát váltanom), aztán elcsattogtam Zsuzsival a pulthoz, kicsit felvinnyogtam a 490 Ft-os Frittmannon, majd úgy döntöttem, hogy a 290-es, egyébként bizonyára jó nevű Varsányi pincészet rozéja fog az estém jó hangulatáról gondoskodni. ( --- és lőn.)

ez meg itt egy keksz, mert az már régen volt.

mandulás chiás keksz

hozzávalók

• 20 dkg darált mandula
• 10 dkg darált dió
• 9 dkg zöldbanánliszt
• 20 dkg tk és zabpehelyliszt
• 100 ml méz
• 10 szem datolya
• 5 ek víz
• 3 ek kakaópor
• 3 ek chia
• cc. 5-6 ek vaj (keményen mérve)
• a töltelékhez
• natúr sajtkrém (vagy mascarpone)
• méz
• citromlé

know-how

1. a datolyát vízzel a késes aprítóban durvára daraboltam.
2. a liszteket (a zöldbanán helyettesíthető sima liszttel is) a darált magokkal, a mézzel, a vajjal, a kakaóporral, a chiával és a datolyapéppel kézzel összegyúrtam. (elég nehezen állt össze tésztává, úgyhogy az eredeti recepthez képest sokkal több vaj ment bele.)
3. a kész tésztát diónyi darabokra szedtem, kicsit gömbösítettem, aztán egy nagyobb faspatulával laposra nyomtam (kb 1 cm vastagságúak lettek) - már így is megsüthető, de ha igazán meg akarja szivatni magát az ember, akkor az amorf kekszlapokból pogácsaszaggatóval normális köröket csinál - - - így igazán fotogén lesz a végtermék, de plusz 1 óra időráfordítást igényel.
4. 150 fokon, légkeverve 15 percet sültek - nem nőnek meg, nem terülnek, pont ugyanúgy néznek ki sütés után is, mint ahogy előtte. (igazából kipróbáltam az eredeti recept szerinti 180 fokon sütést is, amivel elég gyorsan csináltam egy tepsi aktív szenet - ami, a mandula és a dió árát figyelembe véve, egyáltalán nem volt vicces.)
5. a kihűlt kekszeket az ízesített sajtkrémmel összeragasztgattam - másnapra ettől tök jól megpuhultak, és nagyjából abbahagyhatatlanná váltak.
6. ebből a mennyiségből rettenet sok 5 cm átmérőjű keksz lett.

forrás