#day0

azzal indítottuk az egész autó-beszerzést, hogy elhúztunk Belgium alsóra, de itthonhagy_tuk_ a tokent, amivel utalni tudtuk volna a vételárat (jó, nem többesszámban hagytuk itthon, csak Balázs hagyta, bizonyára azért, mert ez volt az egyetlen dolog, amire figyelnie kellett volna). másnap kiderült, hogy nemcsak a pénz késik, hanem az ideiglenes rendszám is, 1 napot. addigra viszont Németországban elkezdett esni a hó, szép nagy pelyhekben és elég sokáig ahhoz, hogy a nyári gumik miatt kicsit erősebben szorongassam a kormányt, amikor végre megvolt az autó (autópályán éjjel szakadó hóban - epic, én mondom).

#day1

hazaérve kiműveltem magam autó forgalomba állításból, hazamentem Szeghalomra, mert ott mégis csak közelebb van egymáshoz minden van ismerős itt-ott, vártam pár órát a Közlekedési Hatóság udvarán rendszerleállás miatt, aztán meg azért, mert a motorszámot nem találtuk, aztán meglett, de nem volt olvasható, úgyhogy át kellett mennem egy másik szervízbe, hogy olvashatóvá tegyék (ez egy olyan dolog, amit a hanyatló Nyugat már fel sem tüntet a forgalmi engedélyben, de Békésben még mindig nagyon fontos rendszerelem); a NAV-nál újabb párat - mondjuk ezt Balázs miatt.

este levezetésként elmentem és elintéztem a kötelező biztosítást (várakozás nélkül - kicsit fura is volt).

#day2

másnap az eredetvizsgálatnál egy órát vártam, csak úgy; aztán a szeghalmi okmányirodában kormányablaknál, egy pillanattal azelőtt, hogy boldogan hátradőltem volna, az ügyintéző közölte, hogy a számláról (!!) hoznom kell egy hiteles fordítást (!!!) - mindezt 5 perc telefonálgatás után. mivel az ügyintéző (aki amúgy tesóm osztálytársa volt, emiatt kicsit hülyén is éreztem magam, hogy valamiért az 1. pillanattól azt gondoltam, hogy halvány fogalma sincs a munkájáról) kicsit se tűnt kompetensnek, lokálpatriotizmusomat félretéve visszajöttem Pestre és elmentem egy másik okmányirodába, ahol az eredeti számlát se kérték, nemhogy a hiteles fordítását, de a rendszámtáblát igen (idáig a szeghalmi ügyintéző nem jutott el a telefonos segítségkérés alatt), úgyhogy hazamentem, leszedtem a táblákat, visszamentem, elintéztem minden papírmunkát, és aznap - immár másodjára - elkezdtem boldogon hátradőlni egy kormányablak előtt, de ennél a pontnál kiderült, hogy nem tudom ezt a sok szart kifizetni a kártyámmal a limitem miatt (nem a limitem van alacsonyan, hanem a vagyonszerzési illeték (ez is mi már?!) túlzó némileg) - kápével meg csak a postán lehet fizetni, ami akkor már 10 perce bezárt...

#day3

ezek után igazán nem számított, hogy másnap még be kellett ugranom egy postára a SÁRGACSEKKET (!!!) befizetni, majd újra vissza a kormányablakhoz, ahol végre megkaptam a szép új rendszámot - - - RENDSZÁMTÁBLATARTÓ NÉLKÜL.

na, de a célegyenesben már csak nem adtam fel: mindentudó barátaim kiokosítottak a rendszámtáblatartó beszerzési forrásokról, elmentem, megvettem, örültem, hazahoztam - nyilván rosszat.
visszavittem, kicseréltem, hazahoztam az újakat és konstatáltam, hogy a 275 lyukból EGYIK SEM ott van, ahol a kocsin levők megkívánnák - na, ennél a pontnál engedtem el ezt a történetet, bevágtam a rendszámokat a csomagtartóba, felültem a biciklire és elmentem meginni egy két három sört. (nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de Firsték egyre jobb söröket főznek.)

apám ezt az egészet végigasszisztálta mellettem, nyugtatott, ahol erre szükség volt, bölcsen hallgatott, ahol meg az kellett - egyedül valószínűleg már egészen korán kitértem volna a hitemből, ordítottam volna és asztalt borogatok inkompetens hülye ügyintézőkre.
így csak levontam a tanulságot: ha ezt az egész cirkuszt valaki elvállalja helyettem 35.9E HUF-ért, a következő kocsinál gondolkodás nélkül fogok fizetni neki.

kicsit erőltetett átkötéssel legyen most itt egy sörkorcsolya, ha már a First volt az, ami a péntekem nehézségeit kissé feledtette (meg hát itt az a nagyonsok sör is, amivel televágtuk a szép új autó csomagtartóját, mielőtt elhagytuk Belgiumot).

perecfalatkák

hozzávalók

• 30 dkg liszt
• 1 tk só
• 1 tk cukor
• 7g porélesztő
• 2 dl körüli langyos víz+tej keverék (1:1 volt nagyjából, de csak vízzel is oké)
• 2 dkg szódabikarbóna
• nagyszemű só a szóráshoz
• vaj a forgatáshoz

know-how

1. a lisztet összekevertem az élesztőporral, a sóval és a cukorral.
2. bekapcsoltam a robotgépet és a langyos vizes tejet fokozatosan hozzáöntöttem - cél egy lágy tészta.
3. kétszeresére kelesztettem.
4. amíg a tészta kelt, a szódabikarbónát feloldottam 2 dl forrásban levő vízbe - aztán hagytam kihűlni.
5. a megkelt tésztát 4 részre osztottam: minden részt cc. 30 cm hosszú rúddá sodortam és 10-12 darabra vágtam.
6. a kész kockákat beletettem 1 percre a kihűlt szódabikarbónás vízbe, majd tepsibe rakosgattam őket és megszórtam a tetejüket sóval (szezámmaggal).
7. 180 fokon úgy 10-12 percig sültek.
8. utolsó lépésként a megsült darabokat olvasztott vajban meghempergettem.

forrás - de az eredeti ötlet a beerpornról van