jó ütemérzékkel a hőhullámra időzítettük a villanyszerelés befejezését a hegyen, de hogy mégse maradjak már 30 fokos lakás nélkül, a hétvégén sikerült eljutnom a sütő bekapcsolásáig, aminek eredményeképp lett egy igen jó, cserébe rövid életű citromos-mákos keksz az esti filmhez.

a házban egyébként olyan ütemben haladnak a dolgok, hogy a napokban már elengedtem az idei karácsonyt is a hegyen. a jómunkás emberek naptárán ugyanis nem annyira látni az építőipar bezuhanását.
az árképzésükön pláne.
de már van parketta (a parkettás team 2 vödör ragasztót még elvitt magával kérdés nélkül, miután megkapták az 1 milliós munkadíjukat (!!!!!!!!!!!!!!) - Balázs már elég higgadt, és minden ilyen tételt leaprópénzez, nekem viszont már halálosan elegem van az építőipari munkásokból, úgyhogy egy ideje nem vagyok hajlandó kedvesen bólogatni minden idiótának és úgy viselkedni, mintha alá-fölérendeltségi viszonyban lennénk és nekem kellene pitiznem, hogy ugyan hadd fizethessem már ki a 35E-s óradíjukat. feketén, nyilván. --- amikor utánuk telefonáltam, hogy ez mégis mi a szar, a parkettás haverom kiokosított, hogy nálunk csak beszáradt volna. 35E volt egy vödör, egyébként.), van víz, van áram és van egy ágykeret is, úgyhogy minden adott volt, hogy felhúzzunk a hegyre a hőség elől és eltöltsük az első éjszakánkat a valamikor majd bizonyára tényleg elkészülő hajlékban. a nagy eseményhez behajítottam a kocsiba a felfújható ágyunkat, de este kiderült, hogy több ilyenünk is van, csak én 8 országváltás közt elvesztettem ezt az infót és nyilván sikerült az egyszemélyest bepakolnom.
szóval az első éjszakánk a házban igazán romantikusosnak indult, de elég gyorsan rájöttünk, hogy öregek vagyunk mi már ehhez, úgyhogy szarva a romantikára, az éjszaka közepén kimentünk a csodás kertünkbe helyén levő sittkupachoz és szereztünk két raklapot, úgyis, mint ágy.
utóbb kiderült, hogy a strandon is csak a földön fekszek, mégis el tudok aludni analógia raklappal nem annyira működik. de legalább hőség nem volt, hogy ne csak mindig a nyavajgás legyen erről a fantasztikus házról a hegyen.

citromos-mákos keksz

hozzávalók

• 32 dkg liszt (fehér és graham 1:1 arányban)
• 1 tk sütőpor
• 9 dkg cukor
• 1 nagy csipet só
• 1/2 citrom - a bodzaszörp készítésekor a felkarikázott citromot lefagyasztottam (az ötlet Annuskámtól), abból tettem bele pár szeletet (ha ez nincs, 2 citrom reszelt héja is oké)
• 15 dkg puha vaj
• 1 tojás
• 1 ek limoncello (véletlenül ezt is csináltam valamikor tavasszal)
• 5-6 dkg mákszem, a panírozáshoz

know-how

1. a vajat és a cukrot habosra kavartam, aztán hozzáadtam az egész tojást és teljesen homogénre dolgoztattam a géppel.
2. a lisztet, sót, sütőport összeforgattam, és kanalanként hozzáadtam a cukros vajhoz.
3. a limoncello és a nagyon apróra darabolt citrom a legvégén ment bele.
4. a kész tésztát fél órára hűtőbe tettem, aztán diónyi gombócokat csináltam, kicsit kilapogattam őket, az aljukat bemákoztam, a tetejükbe meg nyomtam egy sütipecsétet - ezzel úgy kétszer annyi ideig tartott a processz, mint e nélkül, az élvezeti értékhez egyáltalán semmit nem tett hozzá a dekor, különösen úgy, hogy sötétben ettük meg, szóval minden ráfordított perc megérte.
5. egyébként nagyon jó kis tészta, tök jó volt mele molyolni.

a recept a New York Times oldaláról van, a cukor mennyiségét visszavettem 75%-kal, de ez volt a legdrasztikusabb változtatás.

ez meg itt egy másik ugyanilyen tematikájú keksz és ez is citromos-mákos, csak véletlenül nem keksz lett.