kókuszos ropi (kuih spera) Olgának
tegnap éppen palléroztam gasztrofotói látásmódomat a flickren, amikor megláttam ennek a kuih sperának a képét. annyira nem kívántam az ázsiai ízvilágot, de vannak olyan napjaim is amikor de (pl. a következő 2 napban muszáj lesz, merthogy felbontottam egy doboz kókusztejet), így került a majd megcsinálom mappák egyikébe.
a mai napi remekbeszabott pedagógus napi ünnepély után, aminek a nagyon szerencsés szervezője lehettem és a 20 gyerek felvigyázója, amíg a kedvenc kollégák felzabáltak és/vagy hazapakoltak minden ehetőt, igazából nem volt kedvem főzni. amikor eszembe jutott, hogy holnap hajnali 5kor tűzriadó gyakorlatot tartok, egészen lenullázódott az energiaszintem.
szóval, Olga, ezt most csak a kedvedért.
a kuih spera maláj étel, ami egy olajban szép barnára sütött, töltött tésztabatyu, kókusszal, szárított rákkal (kihagytam, persze, mert annyira koncentráltam, hogy ki ne hagyjam) és mindenféle fűszerekkel.
kókuszos tésztabatyu (kuih spera) SÓS!
hozzávalók
- a tésztához
- 250 g liszt (1:1 fehér-tk rozs -- ettől viszont eleve barna a tészta, úgyhogy nem szép aranybarna lesz a sütés végére)
- 1/4 tk só
- 50 g olvasztott vaj
- 1 tojás
- cc. 150 ml hideg víz (nem öntöttem bele az összeset)
- olaj a sütéshez
- a töltelékhez (nagyon sok, felezhető a mennyiség!)
- 75 g kókuszreszelék (majdnem elkezdtem f7kor a 13. kerületben kókuszdiót felkutatni, de aztán győzött a józan ész, vettem egy zacskó reszeléket, de legalább az indonéz - nagyon környezettudatos vétel volt)
- 20 g szárított rák (ezt kihagytam, ugye)
- 75 g újhagyma
- 3 szárított csili
- 1/4 tk koriandermag
- 1/4 tk édesköménymag
- 1/4 tk római köménymag
- 1/4 tk kurkuma
- 5 g gyömbér (galangal kellett volna, ami kicsit enyhébb ízű, de hasonló világ)
- 1 ek cukor
- 2 ek kókuszkrém (hasonló a kókusztejhez, de sűrűbb annál -- mivel még életemben nem találkoztam kókuszkrémmel, csináltam: nem kevertem össze a kókusztejet használat előtt, a sűrűjét kineveztem kókuszkrémnek)
- cc. 120 ml víz
know-how
- a lisztből a sóval és a tojással morzsalékos tésztát gyúrtam, hozzáadtam az olvasztott vajat és annyi vizet, hogy rugalmas tésztát kapjak - egy óra hűtés.
- kinyújtottam 2 mm-esre (igaziból 4 lett, de ezt csak kiszaggatás után mértem le, úgyhogy a körlapokat még lapítottam kicsit - egyszer biztos eljön az a pillanat, amikor már annyira jó leszek, hogy a ránézésre 2 nem 4-5-6 lesz) és kiszaggattam a 7.5 cm átmérőjű formázógyűrűvel.
- a töltelékhez a fűszerekből, a cukorból és a hagymából pépet csináltam. (a rák is kellett volna, de talán már említettem, hogy elfelejtettem beletenni.)
- 1 ek.nyi olajon átforgattam, hozzáadtam a kókuszreszeléket és a -krémet + a vizet és sütögettem. (az eredeti receptben nem volt semmi utalás arra, hogy milyen, amikor kész, úgyhogy egy idő után úgy gondoltam, hogy kész.)
- a körlapokra raktam egy púpos tk.nyi tölteléket, a körlap egyik felének a szélén végighúztam a vizes ujjamat (hogy összeragadjon), félbehajtottam, megnyomkodtam és speciál technikával formát csináltam a szélére. (a hüvelyk- és a mutatóujjammal pödörgettem, egy irányba, de most ezt már tényleg nem tudom szabatosan leírni. mondjuk a csaj se tudta. egy indiai főzőtanfolyamon mutatta meg a szakács, onnan tudom.)
- lassú tűzön (1.5es fokozaton nálam) nagyon rövid idő alatt megsültek - én kicsit tovább hagytam, ezért: 1) megégetek 2) felvehették a ropi nevet.
- ami nagyon kell mellé: joghurt, nélküle instant fulladás. sok szeretettel.
