Chili&Vanília-sorozat: recycling
Csili anyánk leírásaiban vakon meg szoktam bízni, és majdnem gondolkodás nélkül szórom meg fahéjas porcukorral a darált csirkét, na de most valami nagyon nem stimmelt a recepttel: minden végén is leginkább lisztes porcukorra hasonlított az állag, én meg egy zombira, mert már éjjel 1 körül volt az idő, de voltam akkora marha, hogy felelőtlenül süteményt ígértem Ritának, meg lencsét Böbének, meg valami sós izét Perének - így történhetett, hogy december 31-ét reggeltől 4ig főzéssel és a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel töltöttem.
aztán jött Rita, és mire konyhalány kinézetemet szalonképesre fazoníroztam, a tányér felét eltüntette, mert nem tudta eldönteni, hogy a diós vagy a lekváros a jobb, aztán nagyon nem tiltakozott, amikor még pakoltam neki párat az útra.
másnap Pere írt, miközben mi Böbével éppen hegyet másztunk (miután betömtünk vagy 50 dkg szárazsúlyú lencsét, jó, ezt hárman), hogy a sokmagos nagyon rendben van.
és mivel teljesen el tudok olvadni, ha megdicsérik, amit főztem, úgy döntöttem, továbbra is teszek felelőtlen ígérteket.
μ-bejgli
hozzávalók
- a tésztához
- 30 dkg liszt
- 20 dkg vaj - találtam az Aldiban kocka kókuszzsírt (a probléma a hidrogénezett összetevő volt, aminek a százalékos aránya ráadásul nem szerepel a csomagoláson - de amúgy is: mi a fenének teszik bele egyáltalán?!)
- 10 dkg porcukor
- csipet só
- 2 tojássárgája
- kb 2 ek tejföl - saját invenció
- kb 3-4 ek tejszín - szintén
- a töltelékhez
- szilvalekvár - ezzel volt a legjobb mindenki szerint
- maradék mák- és diótöltelék a karácsonyi bejgliből (Mandulasarok - anyukájának - receptúrája volt egy az egyben)
know-how
- újabban az ilyen jellegű tésztákat a késes aprítóban szoktam összeállítani, de mivel emez gépem a másik konyhában tartózkodik, a tészta hozzávalóit a robotgép dagasztókarjával gyúrtam össze.
- Csili anyánk azt írta, hogy reszeljem bele a hideg vajat - az ötlet nem rossz, ha valaki rendelkezik 1 oldalú reszelővel. én nem rendelkezem, úgyhogy még mindig tartalmaz a piramis alakú 4 oldalú reszelőm csúcsa vajat.
- a kész tésztát betettem a hűtőbe a maradék éjszakára.
- másnap 4 részre vágtam.
- minden darabot ~30*20 cm-es darabokra nyújtottam (vékony volt meglehetőst) - alul-felül liszteznem kellett folyamatosan.
- az egész felületet megkentem vékonyan a töltelékkel és a hosszabbik oldalán kezdve feltekertem.
- 2.5 cm-es szeletekre vágtam és papírozott sütőlapon kb 20 perc alatt megsütöttem (175 fok, légkeverés).
- a tetejére narancsos porcukorral szórtam meg, aminek isteni illat van, bár az ízéhez olyan nagyon sokat nem tett hozzá: 2 narancs héját nagyon-nagyon megmostam, forró vízben, mosogatószerrel, aztán lereszeltem őket és a radiátoron egy éjszaka alatt megszárítottam a reszelt héjat egy darab sütőpapíron. másnap 5 dkg cukorral ledaráltam és örültem, mert tényleg nagyon jó az illata.
forrás: Magyar Narancs, XXV. évfolyam 51-2. szám
