soha életemben nem kaptam semmiféle díjat (nem én, a blog - mondjuk én se sokat), se játékfelkérést, aztán a répatorta írója, Ottília írt egy kis levélkét, hogy mondjak már valami szupertitkos dolgot magamról (ismerjük meg egymást). erre mélyen magamba néztem (valamint érdeklődtem a tesvíremtől is, de ha leírtam volna, hogy szerinte milyen vagyok, valószínűleg jelentős csökkenés állt volna be a blog statisztikailag egyébként is elhanyagolható számú olvasókörében) és így gondoltam árnyalni a menzaüzemeltetőről kialakult képet.

1. volt egy pókom, egyszer, de megszökött, aztán lett még egy, de az is - azóta csak egy csigám van, de most az se velem él
2. utálom a döglött madarakat. sokkal jobban, mint az élőket, pedig azokat is. ha véletlenül egy döglött galamb kerül elém, teljesen kifordulok magamból, úgy ugrálok, mint egy szirti kecske és közben ordibálok furcsán viselkedem. de ez ritkán fordul elő, mert 500 méterről észreveszem az élettelen tetemeket, bárhol is gondolták az elhullást megejteni.
3. az előszobánk erősen hasonlít egy Camper-lerakatra - egy darabig csak miattam, de az utóbbi időben Balázs is elég jól összeszedte magát ebben a témában - vagyis: sok cipőm van, de mind ugyanolyan és egyik se nőies.
4. az első nyelvészet-vizsgámon nem tudtam egyetlen vonatkozó névmást se mondani, ami azért volt különösen szar, mert az volt a tételem - ez megalapozta én és a nyelvészet kapcsolatát elég hosszú időre, de pl. nem jövök zavarba, ha valaki azt vágja a fejemhez, hogy nyenyec, enyec, nganaszán. na ugye.
5. az egyik fülem kiáll, ami agyonfrusztrált vagy 20 évig, de mióta megöregedtem, tudom, hogy ez (az egyik) szexepilem. erről többet nem tudok mondani.
6. a rádiócafé megszűnése soha be nem gyógyuló sebet ütött a szívemen. azóta nincs barátom - kénytelen voltam férjhez menni.
7. legnagyobb szerelmem a főzés (haha) fényképezés Puch Balázs tűzvédelem - készség szinten kezelem a porral oltót, a tűzoltóautót csakis _szer_ként emlegetem, szeretem nézegetni a sprinkler-fejeket, az idegenforgalmi szálláshelyeken meg a menekülési útvonalakat (de a biciklit továbbra is a lakásajtó előtt, a folyosón tartom - fujj), és ami nagyon durva, képes vagyok úgy éves ismétlő tűzvédelmi oktatást tartani, hogy a végén mindig van kérdés. illetve volt. mert most már nem vagyok tűzvédelmes.

és akikre én vagyok kíváncsi:

1. Babett
2. Hétköznapi Ínyenc
3. Panka
4. Brioche blog

kelbimbó-saláta kölessel

hozzávalók

• 10 dkg köles (szárazsúly)
• 35 dkg kelbimbó
• 6 db piros retek
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 ek vörösborecet
• 1/2 citrom leve
• 1 nagy marék aszalt áfonya (fontos adalék, igen jól illik a nyers kelbimbóhoz)
• 1 nagy marék dió
• só
• 1 nagy csokor petrezselyem+menta+bazsalikom

know-how

1. 1 adag kölest 1.5 adag sós vízben feltettem főzni: először felforraltam, aztán egész kis lángon főztem 20 percet (1:1.5 aránynál pergős lesz a végeredmény).
2. a hagymát egy nagyon éles uborkareszelőn lereszeltem és összekevertem a vörösborecettel - félretettem.
3. a kelbimbókat megpucoltam és a fentebb említett uborkareszelőn lereszeltem.
4. a retket is.
5. sóztam őket és a citromlével összekevertem.
6. aztán hozzáadtam a hagymát, a megpirított diót, a vörösáfonyát, aztán a kölest is.
7. a legvégén a fűszernövényzetet.
8. öntöttem még rá egy kis olívaolajat, összekevertem és tkp. ennyi.

ötlet a Jamie Magazine 46. számából

az, hogy a köles főtt, már csak akkor jutott eszembe, amikor a képre rákerült a raw felirat - és mivel ez egy igen hosszú folyamat eredménye volt, így rajta is fog maradni. mert a kelbimbó pl. nyers benne. hehe.