egyhónapos kísérletet hajtottam végre: eltöltöttem egy egész hónapot Magyarországon nemcsak koncepciótlanul írkáltam a koinba a költéseimet, hanem mellérendeltem a bevételeimet is.

így történt, hogy szemtanúja lehettem, hogy a normál(nak gondolt) életvitelem mellett a 2. hétnél a keretem 75%-a elfogyott. a 4. hétre a helyzet egészen súlyossá vált, aminek hatására egyrészt lemondtam a fodrászt, másrészt kiiktattam az élelmiszerboltokat is a napi rutinból - bár ennek köszönhetően képbe kerültem az itthon levő élelmiszerállománnyal, amiből 2 hétig simán elfőzögethetnék.

továbbá: nem látogattam meg az ikeát valami új tavaszi párna és néhány felesleges bizbasz okán, nem ettem semmiféle vendéglátóhelyen, 4 színházból  2-t realizáltam, nem vettem könyvet a listámról, cserébe elolvastam 2-t azokból, amik már rég itt vannak a polcon olvasatlanul, bementem a Lidlbe egy futófelsőért, amivel addig köröztem a boltban, amíg meg nem számoltam magamban, hogy legalább 5 másik van otthon, egyébként meg itthon futópadon futok, pólóban, úgyhogy semmi szükség erre a darabra a kezemben. legalább 3-szor nem mentem be az elém kerülő szpesöliti kávézókba (de mielőtt nagyon megsajnáltam volna magam a nyomorú sorsom miatt, eszembe juttattam a beugrót a Kávébárbazárra, ami kb 2 havi kávézós költésem volt) és az időjárásnak hála nem kellett semmiféle bkv-jegyre se beruháznom.

ezekkel az odafigyelésekkel együtt az utolsó napra is maradt volna némi kp.m (mert a Puch ülésének újrabőrözése nem lett kész ebben a hónapban, aminek ennél a pontnál már kimondottan örültem), viszont 2 számla még befutott, így az utolsó 3 napra egy büdös fillérem nem maradt.

tanulság#1 Budapesten egy közepes szintű egyszemélyes lét fenntartásához szükséges összeg és a garantált létminimum összege közt van egy jelentősebb árok. mondjuk a Mariana.
tanulság#2 vannak helyzetek, amikor a lemondás kimondottan hasznos\ tanulság#3 nem kell mindig kaviár

ui. a nyaralást ilyen kondíciókkal itthon kellene megoldanom. mármint a lakásban. vagy esetleg elkezdhetnék lottózni.

a répasüti sütésnek pusztán azért álltam neki, mert nem volt kedvem dolgozni úgy gondoltam, hogy van hozzá itthon minden és akkor miért ne. félúton aztán kiderült, hogy csak a vaj, a répa és a szódabikarbóna hiányzik a listából, úgyhogy elmentem a boltba, és ha már volt pénzem újra, nyilván nemcsak répát, vajat és szódabikarbónát vettem.

répatorta

hozzávalók

• 4 tojás
• 10 dkg eritrit
• 25 dkg sárgarépa, lereszelve
• 10 dkg olvasztott vaj
• 6 dkg étcsoki, apróra tördelve
• 2 dkg kandírozott narancs
• 12 dkg őrölt mandula
• 8 dkg tk liszt (kevertem hozzá puffasztott amarantot is, de csak mert a kezembe került)
• 2 tk. sütőpor
• 1 tk gyömbérpor

know-how

1. az őrölt mandulát, a lisztet, a sütőport, a gyömbérport és a reszelt répát összekevertem.
2. a tojásokat az eritrittel habosra kavartam, aztán hozzáöntöttem az olvasztott vajat is.
3. a száraz és a nedves hozzávalókat egy fakanállal összekevertem, beleszórtam a csokidarabokat és a kandírozott narancsot.
4. 2 db 16*22 cm kerámia tálba osztottam a masszát és 45 percig 160 fokon sütöttem. elkövettem azt a hibát, hogy a kerámiatálat se nem vajaztam ki, se nem papíroztam - ennek megfelelően bele is ragadt a süti. de ez a későbbiekben nem befolyásolta túlzottan az élvezeti értékét (ami hidegen úgy 10-szeresére nőtt.)

a recept Ízbolygó FB-oldaláról jött (azt hiszem)