"aztán volt 4 nap Prága is. ami egy nagy lehúzás volt. én sokkal nagyobb hangulatosságra készültem, de a turistalehúzáson kívül más nem volt. mindenhol kombináltjegy-konstrukciók - tehát olyan nincs, h te csak ezt, vagy csak azt szeretnéd megnézni, mert akkor is meg kell venned egy olyan jegyet, ami k drága, viszont bemehetsz még vele 3 másik helyre. ahova egyébként nem is akarnál.

de azért ennek az útnak is volt profitja. egy újabb Balázs 🙂 aki ráadásul szebb még Zsoltinál is. de tényleg. na, vele lesz a mozi. nagyon kedves kölyök. és kaptam tőle animékat (a Ghost in the shellt is, mert azt annyira dicsérted). meg okos is, nagyon. és halálosan nyugodt. de azt hiszem, ő csak barát marad." - ez egy ma 10 éves ímél Maszatnak arról a Balázsról, aki azóta is nagyon okos, továbbra is halálosan nyugodt, a szépből ugyan már kezd átcsúszni sármőrbe, de tényleg a (legjobb) barátom lett.

plusz a férjem.

mától már 5 éve. (UPDATE: Balázs most szólt, hogy 6.)

(a cím Krasznahorkai új könyvének a mottója.)

az első vacsora, amit Balázsnak főztem, szintén tartalmazott ruccolát (mondjuk nem pont ezt szokta emlegetni arról az estéről) - csak hogy meglegyen az ív.

gnocchi ruccolaval és dióval

hozzávalók

• 25 dkg gnocchi (készen vettem - ide jutottam)
• 3 dkg dió, durvára vágva
• 3 dkg kockázott bacon
• 1 gerezd fokhagyma
• 5 dkg sajt (itt most Asiago)
• 1-2 marék ruccola
• 1 ek mascarpone

know-how

1. a gnocchit a zacskón levő instrukció alapján megfőztem (1 perc).
2. a kockázott bacont pici olajon megpirítottam, aztán hozzáadtam a durvára vágott diót és folyamatosan rázogatva a diót is megpirítottam.
3. a fokhagymagerezdet mindenközben egy villára szúrtam és a serpenyőt bedörzsöltem vele (akkor jó, amikor felszáll az illata - sic!)
4. erre mertem egy fél merőkanálnyit a gnocchi főzőlevéből (<- ez lesz a mártás), ment bele a mascarpone - összekevertem.
5. a szintén nagyjából összevágott ruccolát is beleszórtam. beletettem a kész gnocchit és tkp. kész.
6. a sajtot a végén szórtam rá, egy kis plusz ruccolával együtt.

a recept Széll Tamástól jött (a Lidl egyik receptlapjáról), a tálka Lantos Judit műhelyéből

na, és akkor most eljött az ideje egy ún. esküvői fotónak, amiből ha más nem is, az nagyon jól látszik, hogy az esküvői ruházkodás árát nem az esküvői ruházkodásra költöttük.

ui: a vinyetálás már 5 éve is ultragáz volt. nekem mondjuk a koncepciótlan szűrőhasználat is, de ebbe a képbe legalább szorult valami természetes dinamika, ami a többiről nem mondható el. és most egészen finom voltam.