amikor kiderült, hogy

1. a kovász megdöglött és nem lesz kenyér a sonkához (az csak később derült ki, ha nem döglik meg, se lett volna kenyér aznap, lévén ez a kovászoskenyér-pörgés egy végtelen történet. de legalábbis két napos),
2. a soklapos süteményt totálisan elb...tam (utóbb már azt sem értem, minek kezdtem neki egy olyan süteménynek, ahol a krém leírása azzal kezdődik, hogy 20 dkg vaj),
3. az opcióként korábban felmerült kalácssütéshez a világon semmi kedvem a fent említett igazán jól sikerült húsvéti előkészületek után,

húsvét 1. napján délre elengedtem a húsvétot.

előszedtem a végszükség esetére eltett fagyasztott kenyeret, bevágtam a sütőbe, 5 perccel később kivettem, majd konstatáltam, hogy inkább 2 percnél kellett volna (hogy ne csak kenyérmorzsaként lehessen hasznosítani a későbbieken). Balázs ekkor állt fel az asztal mellől, ahonnan addig sztoikus nyugalommal szemlélte a történéseket, elsétált a kamrapolchoz, előszedett egy zacskó abonettet, kicsapta a sonka mellé és azt mondta, hogy "most inkább nem mondok semmit".

sonka viszont volt, amit még megfőzni is sikerült mindenféle komplikációk nélkül - a főzőlevét használtam fel a bableves főzésekor.

tejfölös bableves

hozzávalók

• 2 l víz (most a sonka főzőleve)
• 1 kisebb fej vöröshagyma egészben
• 2 gerezd fokhagyma
• 25 dkg szárazbab (előző este be kell áztatni)
• só
• tejföl
• 1 ek liszt

know-how

1. (0. lépésként vettem egy füstölt sonkát, beáztattam egy éjszakára, aztán másnap a sonka súlyával ekvivalens ideig főztem - hideg vízben kezdve, 2 babérlevéllel és néhány szem borssal.)
2. a babot előző este beáztattam.
3. másnap a kihűlt sonkalébe beleszórtam a beáztatott, átmosott babot, hozzátettem még egy fej vöröshagymát és 2 gerezd fokhagymát 1 csapott tk sóval együtt.
4. felforraltam, majd közepes hőfokon addig főztem, amíg a bab meg nem puhult.
5. a végén egy kis dobozos tejfölből + egy 1 ek lisztből habarást készítettem, hozzáadtam egy merőkanállal a meleg levesből, majd az egészet visszaöntöttem a levesbe - még főztem cc. 5 percig.
6. lehet ecettel igazítani a végén, de ez most úgy volt tökéletes, ahogy elkészült.

a receptért örökre hálás leszek a Szellem a fazékban blog írójának