a 7. napján az én karanténomnak nem bírta tovább, ágynak esett.

a napirendünk tulajdonképpen innen csak annyiban változott, hogy a teafőzés/munka/lakásfertőtlenítés/munka/szellőztetés/ebédfőzés/munkába beiktattam még a lázmérést (nem volt neki), az aspirinC ágyba vitelét és az aggódó "nem vagy jobban?" kérdezősködést (nem volt: hol a feje fájt, hol a nyirokcsomóit érezte - komolyan, ámulok, hogy lehet ennyi hülyeséget kitalálni). mind e közben 2 napig szigorú ágynyugalomra ítélte magát, amibe csak 15 film megtekintése fért bele - egy idő után rácsuktam a hálószoba ajtaját, mert a röhögése miatt nem tudtam dolgozni.

aztán ma délután megjött a tesztjének az eredménye - kérdeznem se kellett: ott volt az arcán a döbbenet. hogy mégis hogy lehet negatív a tesztje.

amikor neki fáj a feje. meg érzi a nyirokcsomóit.

nem mertem megnézni, hanyadik zabpelyhes keksz ez a blogon, de pillanatnyilag messze ez a legnagyobb favoritom. 2 hét alatt most sütöttem meg harmadjára.

banános zabkeksz

hozzávalók

• 2 érett banán
• 20 dkg zabpehely
• 3 dkg vaj
• 2 ek méz
• 1 csipet só
• mazsola, csokidarabok, magvak - opcionális

know-how

1. a banánokat botmixerrel pürésítettem (nekem így jobban bejött, mint csak villával szétnyomkodva).
2. a vajat felolvasztottam, hozzáöntöttem a banánpüréhez és belekevertem a mézet is - ezzel a mixszel kevertem össze a zabpelyhet.
3. a képen levőbe tettem mazsolát, puffasztott amarántot és napraforgómagot is (1-1 ek.nyit mindegyikből).
4. evőkanálnyi adagokban kiporcióztam a tepsibe, kézzel keksz formára lapogattam őket - 175 fokon cc. 15 perc alatt sültek meg.