a házépítés egy hónapja erősen megtorpant (többek közt a projektvezetőnk 2 hetes szabadsága miatt, amiről elfelejtett szólni, és ami előtt elfelejtette megrendelni a napelem inverterét, amire már a nyári cirkusz előtt is 2 hónap volt a várakozási idő, ami mostanra már felkúszott fél évre, sőt, az aljzatbetonról is elfelejtett intézkedni, aminél a 4 hét száradás után még van +2 hét felfűtés is), úgyhogy most vannak olyan szabad hétvégék, amikor ki lehet csattogni a piacra szilváért és barackért.
mivel nem bírtam magammal, vettem még melléjük egy adag céklát is, minden különösebb cél nélkül. (meg egy kazal lila bazsalikomot és tárkonyt is, ezeket mondjuk határozottam lilabazsalikom- és tárkonyecet készítési céllal. kíváncsian várom, mikor jutok el a csalamádégyártásig.)
a cél nélküli cékla végül rizottó lett, egyrészt mert nem volt kedvem bonyolultabb dolognak nekiállni, másrészt egész nap olyan idő volt, ami elbírta a rizottót.
a bécsi palacsintát is elbírta, sajnálatos mód, ami semmennyire nem hiányzott a rizottó után, de nem tudtam egy istennek se elfelejteni egy csodálatos instagram-fotográfiát ezekről a hülye palacsintákról. (azon viszont, hogy vk a street kitchenről ctrC-ctrV-vel átemel egy komplett receptet és nem írja oda, hogy honnan a cucc, tényleg csak értetlenül ingatom a fejem - a képe ettől még nem lesz rosszabb, csak én nem szívesen scrollozgatok az ilyen cuki háziasszonyok oldalán.)

céklás rizottó fetával

hozzávalók

• 1 nagyobb fej vöröshagyma, apróra vágva
• 30 dkg cékla (4 kisebb gumó volt), julienne-re reszelve
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 l alaplé
• 40 dkg rizottórizs (ez 4-5 nagyon emberes adag, de nem akartam tovább pakolászni a már felbontott rizst - pakolászóknak: 20 dkg)
• 5 dkg parmezán
• 3-4 levél szárított zsálya
• 1.5 tk só (bár ez függ az alaplétől is)
• feta a tálásához

know-how

1. az apróra vágott hagymát és a lereszelt céklát 10-12 percig dinszteltem együtt, a végén ment bele a fokhagyma és a szárított zsálya.
2. hozzáöntöttem a rizst, átkavartam, aztán jött a bort - megvártam, hogy a rizs magába szedje, aztán elkezdtem az alaplevet adagolni, merőkanalanként: akkor ment hozzá a következő kanál, amikor az előzőt már felszívta a rizs. ami egyébként aktív kevergetést igényel, de úgy negyed óra alatt hozzákanalazgattam az összes folyadékot - ennyi idő alatt a rizs al dente lett.
3. ráreszeltem a parmezánt, összekevertem, kiporcióztam és megszórtam a fetával (meg a csírával, a kép kedvéért).
4. az ebéd végén még azt hittem, hogy a megmaradt rettentő adagból holnap arancini lesz - aztán kilátogattunk egy aktuális sörfesztiválra és magunkba borítottunk 2-3 teljesen nevetséges árú sört, ami után már egyáltalán nem tűnt olyan rettenetesen soknak az arancininek szánt maradék.

forrás