nem tudom, hogy az volt-e az ok a mintegy 700 oldalnyi anyag kinyomtatásának a halogatásában, ami miatt egyszer egy projektasszisztensi állásnál minden színésznői tehetségemet bevetve sem tudtam elhitetni a 3 velem szemben ülővel, hogy semmi másra nem vágyok annál jobban, hogy napi 8-10 órában projektanyagokat nyomtassak és archiváljak, vagy csak a hótkényelmetlen székem, amin utáltam órákat ülni, mindenesetre 2 hetes csúszásban voltam a leadással.

aztán amikor napokat töltöttem azzal, hogy beszerezzem a home*-office-om darabjait, és még mindig nem haladtam sehova, rájöttem, hogy tényleg nem én vagyok az adminisztrátorok prototípusa.

de összekaptam magam és 2 napig nem álltam fel a gép elől, megírtam mindent, vettem egy nagy levegőt, hogy akkor most nyomtatok. 700 oldalt. le is fűzöm. mind a 700-at. na, itt fogyott el a nyomtatómból a tinta. de nem hagytam eltántorítani magam az első akadálynál, gondoltam, beugrok az irodába és pikk-pakk kinyomtatom a cuccot. aholis szembesültem azzal, hogy a vindóz10 egyáltalán nem működik együtt velem. de a második akadályt is legyőztem, és rányomtam a printre.

60 oldal után abból a nyomtatóból is elfogyott a tinta.

felhívtam Balázst, és hisztérikusan visítva kicsit elfúló hangon megkértem, hogy mégis rendelje meg otthonra az új patront, összeszedtem magam és hazajöttem.

útközben léleknyugtatásul beszaladtam két boltba, vettem 3 gyönyörű céklácskát meg 1 fej karfiolt. és még pár táskatöltő ezt-azt, amire  véletlenül sem volt semmi szükségem.

10 perccel később az ajtóm előtt megpróbáltam a biciklit lezárni, kezemben a laptoppal, az 50 literes, telepakolt táskámmal (mi az istennek csinálnak ekkora táskákat?!) ÉS a karfiollal meg 3 gyönyörű céklácskával. a küldetés eleve kudarcra volt ítélve, de ezután a délután után csak azért is akartam valami sikerélményt.

hiába.

a 3 gondosan kiválasztott céklám közül az egyik a mélybe vetette magát a 4.ről.

utánanézem, kínomban utánaordibáltam, hogy akkor baszódjál meg, hülye cékla, bejöttem a lakásba és megsütöttem a karfiolt.

és meg is ettem. az egészet. egyedül. ha ez volt a 3. akadály, akkor végül is egy töksikeres napom volt.

mindezek után logikusan következne a sült karfiol, de miután Csili anyánk az év ételévé tette,  mindenki lefényképezte a maga sült karfiolját - ráadásul pont ugyanúgy, ahogy ő, így nem nagyon éreztem semmiféle késztetést egy 2000. sült karfiol képet készíteni - ezért lett valami teljesen más. nagy meglepetésre.

* a fészekrészek a tavalyi év egyik legpozitívabb találkozása volt, aminek eredményeképp van egy pont rám szabott gyönyörűszép laptop-asztalom, ami azóta a szerelmem, mióta megláttam. köszi, Bergó, itt is, még egyszer. és Zsófinak az ügyintézést.

a porcelán vágódeszka a kedvenc karácsonyi ajándékom volt a Boudoir-ból.

csicseriborsós wrap

hozzávalók

• 2 tortilla lap
• 2 tk tahini
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor kapor
• 10 dkg kész csicseriborsó
• 1/2 kápiapaprika, felkockázva
• 1 kis sütőtök fele, megsütve, felkockázva
• 4-5 ek gránátalmamag
• 1 tk rómaikömény, megőrölve
• 1 tk sumac
• 1/2 avokádó, felkockázva
• 1 marék vegyes salátalevél
• pár szem dióbél
• 1 főtt tojás, negyedelve
• 1 guriga baby bell, kockáza (vagy bm egyéb sajt, minimális mennyiségben)

know-how

1. a felkockázott paprikát, a sütőtököt, a durvára vágott petrezselymet és kaprot, a csicseriborsót és a gránátalma magjait (ha kerül bele sajt, azt is) lazán összeforgattam az őrölt római koménnyel és a sumac-kal.
2. a tortilla lapokat átmelegítettem, megkentem mindegyiket 1-1 tk tahinivel, és tettem mind a kettőre némi zöldsalátát.
3. elosztottam rajtuk a bekevert salátát, megszórtam a tetejüket apróra darabolt dióval, rákupacoltam a felkockázott avokádót és a negyed tojásokat.
4. feltekertem, kettévágtam mindegyiket és ennyi. 2 emberes ebéd - például. vagy vacsora. vagy reggeli.

forrás

ilyen az, amikor a legtökéletesebb kézmodell 2500 km.re van.