advent 3.
a félhavi fizetésem elköltése után úgy gondoltam, hogy talán ideje lenne lelépni a WAMPról mielőtt megveszek 6000ér' egy újabb fotóstányért, de pont a kijáratnál még muszáj volt megállnom egy standnál, aminek az volt a tételmondata, hogy Analogue Game for Digital Minds és tele volt nagyon szép betonformákkal. miután percekig elszórakoztam a kirakásukkal, arra jutottam, hogy ez lesz a legtökéletesebb ajándék Balázsnak, úgyhogy vettem neki egy dobozzal. az eladólány a lelkemre kötötte, hogy óvatosan bánjak velük, az asztalon bontsam majd ki a dobozt, mert a betonelemek nem nagyon bírják az esést - mondtam, oké, nem lesz baja a kockáknak, nyugi és egészen a Mammutig nem is volt gond (300 méter), de ott a gyönyörűszép doboz kiugrott a táskámból, a kockák meg a dobozból, egyenesen az aszfaltra - annyira ledöbbentem, hogy megpróbáltam lendületből visszarakni a kockákat a dobozba - - - dehát ez egy logikai játék, aminek pont az a lényege, hogy nem lehet csak úgy visszarakni a dobozba az elemeket. amikor erre rájöttem, behajigáltam a darabokat a táskámba, és csak reméltem, hogy épségben vannak, mert megnézni nem mertem őket - hazaérve konstatáltam, hogy a beton az beton, és az eladólány hülyeséget beszélt a sérülékenységről, nem lett ezeknek semmi baja, aztán amíg próbáltam ajándékképes állapotba (vissza)pakolni a dobozt, az egyik darabot visszaejtettem az asztalra.
10 centiről.
letört a sarka, perszehogy.
ez meg az idei karácsonyi süti is lehetett volna, ha nem fogyott volna el dec. 20-ra.
a joulutorttu tradicionális finn karácsonyi süti és szilvalekvárral készül. a tésztában ricotta vagy skyr van jobbára, úgyhogy én túróval csináltam meg, ezzel a tészta teljesen jól kezelhető volt.
joulutorttu (finn túrós-lekváros keksz)
hozzávalók
- 25 dkg túró
- 25 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 2 ek cukor
- (szilva)lekvár (de legalább vm sűrű - én most anya meggydzsemét használtam)
know-how
- a vajat és a lisztet kézzel elmorzsoltam, majd hozzáadtam a túrót és a robotgép addig kavarta, amíg összeállt gombóccá - fél órára betettem a hűtőbe.
- a megdermedt tésztát kettévettem - egyszerre csak az egyik féllel dolgoztam.
- alaposan belisztezett felületen 0.5 cm vastagságúra nyújtottam (kellő mennyiségű liszttel könnyen lehetett a tésztával dolgozni), majd a kinyújtott tésztát 7*7 cm-es négyzetekre szabtam (lehet ennél nagyobbra is, haladósabb, kétségkívül, de nekem a kisebb jobban tetszett).
- a négyzetek közepére tettem fél teáskanál lekvárt, aztán átlósan minden csúcsból a lekvárkupacig bevagdostam őket, és az óramutató járásával megegyező irányba haladva minden háromszög egyik sarkát ráhajtottam a lekvárkupacra (vö. szélforgó, de a forrásban komplett képsor szemlélteti a proceszt).
- egy adagot kisütöttem így, de szinte mind szétnyílt, úgyhogy a következő adagot már úgy sütöttem meg, hogy egy pötty lekvárral összeragasztottam a csúcsokat.
- sütés előtt lekentem őket egy felvert tojással, aztán 170 fokon 15 perc alatt megsütöttem.