What A Life
amikor reggel az erkélyen üldögélve bekúszott a kávémba az új szomszédok füstölőjének a szaga - reggel. a kávémba. a füstölőszag. -, hirtelen eltört bennem valami. leginkább a megértő attitűd, ami Balázst két hete próbálja nyugtatni, hogy még tök fiatalok, ilyenkor éli az ember azt a korszakát, amikor az esti romantikához úgy kell egy szál füstölő, mint egy alsó polcos bor.
mondom, az esti romantikához.
de 2 hét 0/24-es füstölőszagban pácolódás után egészen határozottan tudtam, hogy nekem semmiképp nem szükségletem már ez. a reggeli kávéhoz pláne.
szóval akár még visszavágás is lehetett volna a leves - a szaga az illata miatt (amit a 25 perces elkészítési idő után úgy 5 órán át próbáltam kiszellőztetni a lakásból), de igazából csak mostanra lett kész a kimchim.
kimchi jjigae
hozzávalók
- 2 bögre kimchi* (2.5 dl.es mérőpohár volt 1)
- 3 gerezd fokhagyma, aprítva
- 25 dkg darált sertéshús (oldalas vagy sertésborda kellett volna, szóval mindenképp valami zsíros része a disznónak, de olyanom nem volt a mélyhűtőben)
- 18 dkg tofu (ekkora volt a bolti pakk)
- 6 dl alaplé
- 1 tk gochujang (koreai chiliszósz fermentál ezzel-azzal, lehet kapni a nagyobb Ázsia-boltokban, de van aki szerint helyettesíthető Srirachával vagy thai chiliszósszal - ha ez segítség)
- 4 szál zöldhagyma, felkarikázva
know-how
- az aprított fokhagymát, darált húst és a falatnyi darabokra vágott kimchit kevés olajon összeforgattam és 5 percig nagy fokozaton dinszteltem.
- ezután felöntöttem a 6 dl alaplével, felforraltam, majd közepes fokozaton lefedve hagytam negyed órát főni.
- a 15 perc letelte után beletettem a felcsíkozott tofut és hagytam még 5 percet.
- a felkarikázott zöldhagymát csak tálaláskor tettem rá.
forrás
* fontos, hogy minél öregebb legyen a kimchi - ha nem magának csinálja az ember, lehet kapni direkt értett kimchit (mukeunji)
legközelebbre:
- 8 dl alaplé simán mehet rá, úgy talán inkább lesz leves, mint egy híg bolognai
- a füstölt tofu tökéletesen elvitte az ízét, legközelebb simát tennék bele
- jó lett volna, ha a kimchi készítésekor lapozok egyet a könyvben és nem érzésre sózok, hanem a megadott brutál mennyiséget teszem a kínai kelre - úgy valószínűleg lett volna leve, ami esszenciális összetevője ennek a levesnek